Csillaghajó a 90-es években

Tenke Tibor

 

Tevékeny szereplőjeként az osztálynak, nehéz ilyen visszaemlékezést írni, mivel óhatatlanul fennáll a veszélye annak, hogy az ember vagy az álszerénység, vagy ami ennél még rosszabb, az öndicséret hibájába esik. Nem tagadhatom meg azonban szubjektivitásomat, ezért előre is elnézést kérek, ha a bemutatott kép nem lesz kiegyensúlyozott és kérek mindenkit, aki úgy érzi, hogy a leírtak kiegészítésre szorulnak, tegye azt meg az elkövetkezőkben.

 

Az elmúlt évtized bemutatásához nélkülözhetetlen, hogy pár gondolat erejéig a korábbi időszakra is visszatekintsünk. A magyar csillaghajósok Gosztonyi András és Holovits Gyuri 1972-es, kiel-i olimpiai 8. helye után csendes éveket éltek át. Ebben az időszakban tért át a nemzetközi mezőny a műanyag hajókra, amellyel járó beruházás igény a magyarokat hátrányosan érintette. Az időszak második felét a Holovits/Gereben párharc jellemezte, amelynek, több szép nemzetközi sikert követően, eredménye Gyuriék tallini olimpiai részvétele volt.

A nyolcvanas éveket a hazai vizeken egyértelműen Holovitsék uralták.

 

1987-ben Gyuri betegsége miatt nem vett részt a bajnokságon és ekkor kezdődött Haranghy Csabáék és köztünk az a párharc, ami többé-kevésbé az elkövetkező évtizedre "nyomta rá bélyegét".

 

A rendszerváltozást sikeresen vette az osztály, a barcelonai olimpiára két új hajóval tudtunk válogatózni, amelyet, hála egy erősszeles mallorcai napnak mi nyertünk meg és némi huzavona után részt is vettünk az olimpián. Az olimpián Mark Reynolds diadalmaskodott meggyőző fölénnyel, gyakorlatilag már a versenyek előtt sokkolva a többi esélyest sebességével. Érdemes végignézni az indulókat, a kétharmada ma is a élmezőnyben van és hányan jöttek még azóta.

 

93-ban, az olimpia után kicsit dolgoznom kellett, ezért leálltunk, Csabát viszont fűtötte a a visszavágás vágya, nehézsúlyú legénységre cserélt (Lénárt Ákost - Komm Andrásra), ami megnövelte önbizalmát és jelentős fölénnyel meg is szerezte az azévi bajnoki címet.

 

A világbajnokságot Kielben Joe Lodrigen nyerte meg, érdekesség, hogy ebben az évben még el-elindult sztárban Dennis Conner is (gondolom mindenkinek ismerős e név).

 

1994 már a következő olimpiai felkészülés megkezdését jelentette. Kezdtük is hajtani egymást Csabával, ennek az eredménye lehetett, hogy a starnbergi tavaszi, nyílt Európa Bajnokságon a 70 hajós mezőnyben mi a 9., Csaba 11. helyen végzett. A magyar bajnokságot néhány erős szeles futam jellemezte, amit "ennek megfelelően" meg is nyertünk Csaba előtt. Volt még egy gyönyörű, erős szeles EB Szardínián ebben az évben, a közép mezőnyben végeztünk, az időre jellemző, hogy volt olyan futam, ahol a mezőny 20%-a vízre tette az árbocát. A VB-t San Diegóban tartották, a kanadai Ross McDonald nyerte meg.

 

95-ben két új hajóval bővült a mezőny (Kátai Péter és én jutottunk új hajóhoz), így már négy, nemzetközi szinten is versenyképes eszköz futott a hazai vizeken. Átvéve barcelonai hajónkat, Szépfy Tiborékat annyira feldobta az új lehetőség, hogy – miközben mi egymást gyötörtük a Csabával – el is vitték a bajnoki címet előlünk.

 

Nagy volt a lelkesedés a mezőnyben. Mi kompenzálva súlyhátrányunkat, összeültünk a "heavy" Sass Zolival. Rögtön meg is nyertünk az első közös futamunkat Olaszországban egy felkészülési versenyen Doreste és Benemati előtt. Nem volt rossz kezdet. Utána az athéni tavaszi EB-én is nyertünk egy futamot, melynek eredményeképpen a magyar csillaghajósok közül a legmagasabb "érdemjelet" (két ezüst nyíl) viselhetünk a vitorlánkon. Ősszel 3 hajóval (Csaba, Tibi és mi) mentünk le a közeli Cascais-ba (Portugália) az EB-re, jó versenyen, a mezőny közepén végeztünk. Mi részt vettünk Laredo-ban, az elmúlt 30 év legszelesebb VB-jén, amit Reynolds nyert a szintén erős szeles Torben Grael előtt. Sajnos nekünk is szétesett néhány dolgunk, ezért a "futottak még" közé kerültünk.

 

96-ban négyen (Haranghy, Szépfy, Kátai Péter és mi) vágtuk neki az olimpiai válogatónak. Csaba már télen Nizzában volt, ő vette legkomolyabban a felkészülést. Az első válogatón, az olasz Andorrában, az utolsó futamon megszerzett előnyét, Anzióban "csak" tartania kellett. Kísértetiesen hasonlított a helyzet a 4 évvel korábbihoz, csak az eredmény most fordított lett (őszintén szólva nem örültem).

 

Csabáék az atlantai olimpián – a magyar viszonyokhoz képest – kimondottan jól mentek, 18. helyen végezve. Az olimpiai bajnok Torban Greal lett, a svéd Hans Wallen és az ausztrál Colin Beashel előtt. Reynolds némi meglepetésre csak a 8. helyen végzett.

 

Ez alkalommal, az ősszel rendezett bajnokságon engem fűtött a visszavágás tüze, Majtényi Zsombival erősítettem a hajómat. Kemény verseny volt, (nem "balatoni", hanem valódi) 5-ös 7-es széllel, Csabával és Tibivel, hármunk közé, még futamon sem engedtünk be senkit. Végül az utolsó futam, utolsó cirkáló szakaszában alakult ki a végeredmény, nekünk kedvezve. Sajnos ez a hármas, többé nem állhatott együtt a dobogón.

 

97, az olimpia után szokás szerint lazább év volt, amire Szépfy Tibor tragikus halála nyomta rá bélyegét. Októberben egy csendes bajnokságot rendeztünk Holovits Gyuri jóvoltából, amit új legénységemmel Bendivel meg is nyertünk, tőlem szokatlan módon gyengeszeles körülmények között. A világbajnoki címet a másodvirágzását élő német Hagen szerezte meg, aki ezzel egy nagyon jó sorozatot kezdet meg, pechje volt, hogy pont a később megrendezésre kerülő, német olimpiai válogatót vesztette el.

 

98-ra az előző évekhez képest sajnálatosan összeesett a magyar mezőny, Csaba lényegében abbahagyta, így magunkra maradtunk. Nekünk jól sikerült az évünk, tavasszal a Monte Carlo-i EB-én nagy mezőnyben 19. lettünk (jó kis szél volt - innen származik az ismert "ugratós" fénykép is), a District Bajnokságon 6. helyen, Kiel-ben 14. helyen végeztünk, hosszú ideig az első 30-ban voltunk a világranglistán.

 

A magyar bajnokságot közvetlen Kiel után rendezték, ekkor olyan, talán már nyomasztó, sebesség előnyünk volt a hazai mezőnyhöz képest, hogy egyetlen bójánál nem tudott elénk kerülni senki.

 

Sajnos az őszi portorozsi VB előtt tönkre ment az árbocunk és a kevés vitorlázás mellett nem tudtam elindítani az új szerelést, így itt gyengén muzsikáltunk. A "kalandos", gyenge szeles, zivataros versenyt az ausztrál Colin Beashel bírta legjobban idegekkel, egy ponttal megelőzve Torben Graelt.

 

99-ben a nemzetközi mezőny már az olimpiára készült. Itthon rajtunk kívül, reális eséllyel, senki nem vághatott neki a "campaign"-nak. Nekem viszont hirtelen megváltoztak a körülményeim, született egy fiam, meghalt az üzlettársam és ez így együtt nem tette lehetővé, hogy a szükséges időt rászánjuk a felkészülésre. Mindennek a nagy vesztese, társam Bendi volt.

 

A VB-t az amerikai Eric Doyle nyerte, kanadai McDonald és a szintén amerikai Reynolds előtt Punta Ala-ban. Mintha Punta Ala nem is a Földközi tengeren lenne...

 

A magyar bajnoki címet, az éppen csak bajnokságra beülő Haranghy Csaba és Gereben Gábor előtt szereztük meg Füreden. Szürke egy év volt ....

 

2000-ben a Sydney-i olimpiát, a változatosság kedvéért, egy ponttal Reynolds nyerte az angol Ian Walker és Torben Grael előtt. A sztár mezőnyre jellemző, hogy a tavasszal, az olaszországi Gaeta-ban megrendezett EB-re Torben Grael közvetlenül az Amerika kupáról (Prada - tactician) érkezett. A legutóbbi Luis Vuitton-on rajta kívül Ian Walker, Chieffi, Mats Johansson, Paul Cayard is résztvett, hogy csak néhány ismert sztáros nevet soroljak fel.

 

Itthon, kicsit szerencsétlen időpontban, közvetlenül az olimpiai előtt, "barátságos" EB-t rendeztünk Földváron. A "szűkített" mezőnyben az olimpiáról lemaradt Hoesch nyert, az öreg róka - helyi specialitásokat Holovits Gyuritól kitudó - Raudaschl előtt. Mi jó kezdés után, a gyenge szelekben kissé visszaesve 6. helyen végeztünk. Az eredmény csak látszólag volt jó...

 

A bajnoki címet, Füreden Gereben Gábor és Forintos Róbert előtt szereztük meg.

 

2001-ben, az olimpia után alaposan felfrissült a nemzetközi mezőny. Elsősorban finnesek ültek át jelentős számban - Lööf, Xavier Rohart, Spitzauer, Celon, kicsit korábban van der Ploeg - olimpiai bajnok, helyezett, világbajnokok, ... nem semmi.

 

A svéd finnes, Lööf le is tarolt rögtön mindent, megnyerve a VB-t Medemblikben, EB-t Dániában. Az EB-n mi is részvettünk. Jellemző a mezőny tömörségére, hogy a 6. helyen végző, spanyol Van der Ploeg-ot 6 futamból háromszor megvertünk és nem is volt igazán "betli" helyünk, miközben végül a 24. helyen végeztünk. 1-1 pontok választották el az egységeket, minden méterért meg kellett küzdeni. Ennek ellenére az EB lement úgy, hogy nem volt egyetlen óvás sem. Ez (is) a jó sztárban.

 

Örvendetesen a hazai vizeken is új arcok jelentek meg. Ki csak átmenetileg (Litkey Árpi), ki tartósan (Bánkúti "Nyúl"). A bajnokságot jó vitorlázással a Forintos - Szűts Péter páros nyerte, a sztárban 0 kilométeres Litkey Árpi előtt, akit Szalontai Ábel segített, egy igencsak öregecske hajóban. Mi jól elaludtunk az elején, aztán már késő volt hajrázni.

 

A tavalyi évben tovább frissült a nemzetközi mezőny és olyan, korábban nem túl aktív nemzetek, mint a francia, portugál, svájci is profi felkészülést csinálnak Athénra. Los Angelesben, először a sztár történelemben, egy angol, Ian Percy nyerte a VB-t. A tavaszi EB Mallorcán, az őszi EB Genovában volt, zavaros időkben, Kátai Péterel, illetve Forintos Róberttel nem is nagyon találtuk fel magunkat. Kiel-ben jó huzatos volt, látványos, rohanós futamokkal, éppen beférve az első harmadba - 22. hely, ott voltunk a mezőnyben.

 

A Balatonon továbbfrissült az osztály, több hajó jelentkezett a nyugati medencéből, a Gereben testvérek apjuk örökébe léptek és Detréék is lehet, hogy rátalálnak az igazi hajóosztályra. Rég nem látott nagy mezőny (20 hajó) volt a bajnokságon. Mi - lassan rossz szokás szerint(?) - elaludtunk az elején, az utolsó futam előtt még kaptunk egy lehetőséget, de aztán ismét eljátszottam az előnyünket. Ezt persze Detréék rögtön ki is használták, megnyerve a versenyt. Forintos, most már harmadik éve, ismét a dobogón végzett.

 

Úgy tűnik a 15 fős olimpiai kvóta egyre szűkebb nekünk, magyaroknak, 200 - 250 napnál kevesebb vitorlázással kicsi az esély kvalifikációra, a legerősebb mezőnyben. De azért nagy baj nincsen, a téli hírek szerint a hazai mezőny továbberősödik, újabb hajók érkeznek, a versenyek egyre izgalmasabbak, idén újra EB-t rendezünk, van mozgás, élet.

 

Legalább olyan tíz évet kívánok az elkövetkezőkben, mint a mögöttünk lévő időszak volt.

 

2003. január