Állítások gyenge szélben

Mark Reynolds írása
 
Helyezkedés. Ha a legénység éppen ki tud menni lógni, az gyorsabb, mintha ketten ünek a dekken, főleg hullámos vízen. A kormányos inkább csússzon jóval beljebb, hogy a mancsaft kiülhessen. Így a légellenállás kisebb és a súlypont is lejjebb tud kerülni, ami gyorsít. Ha meg frissülés jön, a legénység már eleve kint van, a kormányos gyorsan ki tud ülni, és hamarabb indul meg a hajó.
 
Hajóvezetés. Gyenge szélben nehéz visszanyerni a sebességet ha valamiért lelassulunk, úgyhogy nagyon figyelni kell a szálakra, hogy párhuzamosan álljanak és ne préseljünk. Ilyenkor a leghasznosabb, ha a mancsaft figyeli a mezőnyt és a kormányos csak a hajóvezetésre összpontosít.  Ha gyorsak tudunk lennni, az magasságot is eredményez.
 
Vitorlák. A lehető legtöbb erőt szeretnénk kinyerni a vitorlákból. Ha van, használjunk hasasabb vásznat, ilyenkor a használt még jobb is, mint az új. A hasát hátra kell vinni, hogy legyen egy kis kormányerő.
 
Árboc. Fontos, hogy az árboc közepe egy picit lee-be hajoljon vagy legalább egyenes legyen. Semmiképp nem jó kis szélben, ha középen lúvba hajlik és a teteje lefittyen lee-be. Egyébként ha az árboc rendesen be van állítva, akkor minden szélben automatikusan jó oldalhajlása lesz. Ha az árboc közepe 8 csomós szélben lúvba tart, akkor lazítani kell az alsó vantnin és/vagy a deltán. Az árbocnyílásban pedig nem szabad, hogy az árboc feszüljön, mert az azt jelenti, hogy nagyon oldalra hajlik.
 
Alsóél. Amikor még nem kell mindketten lógni, az alsóélet érdemes a teljesen kihúzotthoz képest egy kissé beengedni. Ne túl sokat, különösen nagyon gyenge szélben, csak annyit, hogy a vitorla alsó része is kapjon egy kis hasat. A grósz legalsó szeletének varrását használhatjuk támpontként: amikor az alsóél csutkára ki van húzva, a varrás egyenes és a bummal párhuzamos, amikor egy kis hasra van szükségünk, annyit engedjünk be az alsóélen, hogy a varrás 2–3 centire távolodjon el a bumm közepénél.
 
Elsőél. Lazán kell hagyni, hogy a nagyvitorla hasa minél hátrább kerüljön. Legyen jó ráncos a vitorla. Ha a szél  leáll és korábban le volt húzva az elsőél, lazítsuk azt meg, majd engedjünk a grószra egy kicsit, hogy fel tudjon csuszni a nútban a vitorla, aztán sottoljunk vissza.
 
Bextégek. Fontos, hogy a felső bextég semmiképp se feszüljön. Így lesz a fokk jó öblös. Az alsó bextég már trükkösebb, kis szélben nem kell meghúzni, éppen csak tartson, de ha a mancsaft már ki tud ülni, akkor húzhatunk rajta, ezzel öblösítjük a grószt, élességet nyerünk és kint tudjuk tartani az emberünket lógni. A kormányerő növekedni fog, de ez egyáltalán nem baj. Próbálgassuk, hogy mennyit érdemes ráhúzni, és viszonyítsunk a többi hajóhoz.
 
Fokk. A fokk elsőél nehogy túl legyen húzva, csak annyi kell, hogy a ráncok épp eltűnjenek. A fokk kocsit nem kell állítani, viszont a fokk-sottot olyan gyakran, ahogy a szél változik – a hátsóélet a száling jelénél tartva.
 
Grósz. A szélhez képest játszani kell a grósszal, persze minél beljebb tudjuk húzni, annál jobb, de nehogy túlhúzzuk, mert az a legnagyobb fék.